Az Önvédelem története című írás második részeként, most a judo kialakulását tekintjük át.

Egy tengerparti város, Mikage közelében a Japán Kobe városában született Jigoro Kano 1860.október.28-án. A Kano család 1871-ben Tokióba költözött.

A Kano család legfiatalabb tagjaként Jigoro egy vékony, gyenge és beteges gyermek volt, aki egyik betegséget a másik után kapta. Az orvosa tanácsát megfogadva úgy döntött, hogy az egészsége javítása céljából – és, hogy megtanuljon védekezni a kóbor kutyák ellen -  a 18 éves Kano beiratkozott a Fukuda Hachinosuke vezette Tenjin Shinyo ryu iskolába. Ezzel kezdetét vette Kano hosszú fizikai fejlődése. A Tenjin Shinyo ryu egy lágy harcművészeti iskola volt, a harmóniát előbbre helyezve, mint a küzdelmet.

A Tenjin Shinyo ryu tanulmányozását követően, Kano átment Tsunetoshi Iikubo Kito Ryu iskolájába. Ez már jujitsu iskola volt, inkább a cselekvés szabadságát hangsúlyozta, valamint fizikai erőnlét dobás technikákkal történő ötvözését oktatta. 

 

Ebben az időkben Kano elkezdett átfogóan és szisztematikusan vizsgálni több harcművészetet, például a sekiguchi-ryu - t és Seigo-ryu - t. Tanulmányozta az I Ching (Változások könyve) - t, és Lao-Tsze filozófiáját. Egyre inkább vágyott a tanításra. 1880 körül kezdte Kano újragondolni a jujitsu technikákban tanultakat. Látta, hogy a különböző iskolák legjobb technikáit ötvözni lehet egy rendszerbe és létrehozott egy testnevelési programot, amely megtestesíti a mentális és fizikai képességek egyvelegét. Ezen kívül hitte, hogy a technikákat, mint a versenysportot lehet alkalmazni, ha a veszélyesebb technikák kimaradnak belőle.

 

1882-ben, miután kivette az ősi jujitsu - ból a legjobb dobás és birkózó (földharc) technikákat, és kiegészítette néhány sajáttal, megalapította 22 évesen a Kodokanban Judo - t. Az Eishoji buddhista templomban, Tokióban a megalakulás első évében az iskolában 12 szőnyegnek volt hely és kilenc hallgatónak. Ma a Kodokanban több mint 500 szőnyeget látni, valamint több mint egy millió látogatót fogad évente. 1886-ban, elérkezett a Kodokan Judo iskola megmérettetésének ideje. Az iskolák közötti rivalizálás egy versenyben teljesedett ki, amelynek célja, hogy meghatározzák a legkiválóbb harcművészetet. Kano diákjai könnyedén győzték le ellenfeleiket és fölényesen nyerték a versenyt. Létrejött tehát a Judo, mint a népszerű elvek és a gyakorlati technikákat ötvöző harcművészet.

A Kodokan Judo szerkezete három nagy cél köré épül: testnevelés, verseny és a szellemi képzés.

1889-ben Kano ellátogatott Európába és az Egyesült Államokba. Itt egyrészt a Judo tanítása, másrészt a sport legmagasabb szintre emelése volt a célja, hogy elérje a Judo olimpiai játékokon való indulását.

 

1909-ben megtörtént az áttörés és a Kodokan hivatalos japán nemzeti sporttá vált. Ugyanebben az évben Jigoro Kano lett az első japán tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. 1911-ben fogadták el a Judo – t a japán oktatási rendszer részeként. 1912 – ben Stockholmban Kano részt vett az Olimpiai Játékokon és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén. Kano még életében elérte a doktori fokozatot, és tizenkét dant. Állandóan dolgozott az atlétika és a japán sport fejlődéséért és ennek eredményeként gyakran emlegetik őt a "Japán sport atyja” – ként. 1935-ben neki ítélték az Asahi díjat a sportéletben nyújtott kiemelkedő munkásságáért.

Kano-t éppen Kairóból, egy NOB ülésről hazafelé tartó útja közben az SS Hikawa Maru fedélzetén tüdőgyulladásban hunyt el 1938.május.04.-én 78 éves korában.

 

A második világháború alatt a Judo-t nemcsak, mint sportot tanították, hanem a különlegesen felkészített alakulatok speciális kiképzésében is oktatták. Az 1964-es olimpiai játékokon Tokióban, a tizenhat érmet elnyert judosok közül Japán nyert három aranyérmet és egy ezüstérmet. A Judo már nem csupán egy japán sport volt, hanem nemzetközi sporttá alakult.

Több mint hatvan éven keresztül a Kodokan Judo szerkezete nem változott semmit. Azonban 1982-ben hozzáadtak 17 új technikát. Ezzel hatvanötre növele a Judoban használatos technikák számát.

Két fő fejleménye volt az évek során a Judonak. Az első, hogy bevezetése kerültek a súlycsoportok. Eleinte ugyanis a súly különbséget nem tekintették fontosnak. Mindenki harcolt mindenki mással és a „nagyobb” győzött általában. A súlycsoportok bevezetését sokan ellenezték, mert attól tartottak, hogy az a Judo végét jelentené. A sportnak az olimpiai játékba történő bevonása segítette ezt a reformot.

 

A második nagy fejlemény a Judo gyermekeknek történő tanítása. Ezt veszélyesnek tartották, mert azt hitték, hogy a gyerekek nem tudnak önfegyelmet tanulni, de mint az kiderült, a Judo erre is megtanítja őket.

Ma már szinte minden klub tanítványai között vannak gyerekek.

 

 

„Az, hogy a jiu-jitsu az iskolákban, a felnövekvő generáció soraiban és a felnőttek körében oly népszerű lett, elsősorban Jigoro Kano professzornak köszönhető, aki igen tekintélyes, komoly állami hivatalt hagyott ott, hogy minden erejét az általa oly kedvelt sportág terjesztésére fordítsa. (…)Kano rendszerének azért adta a judo elnevezést, mert elsajátítását szellemi és nemcsak testi tudásra alapozta. A judo is, akár a jiu-jitsu „lágy művészet"-et jelent, amíg azonban a „jitsu" csak a fizikai művészetet, a „do" „szellemi utat", a „ju" lágyat jelent (a „do" vallásos, etikai tanítást fejez ki. A „judo' szóban az „u"-t hosszúnak kell ejteni, mert a rövid „u"-val ejtett judo Konfucius tanítását jelenti).

A judo önvédelmi jellegű küzdősport, amelyben versenyeket, Európa- és világbajnokságokat is rendeznek. Az első világbajnokságot Tokióban rendezték 1956-ban.

Magyarországon 1952-ben lett hivatalosan elismert versenysport a judo, vagy ahogyan mi magyarok nevezzük: cselgáncs.”  részlet Galla Ferenc – Önvédelem c. könyvéből.